Belső szerepek: az áldozat, a bántalmazó és a megmentő részeink .

A belső munkához nem kevés elhatározás, bátorság és türelem szükséges. Amikor elkezdjük magunkat teljesen és őszintén felfedezni, rájövünk, hogy több részből állunk, és ezek a részek többféle szerepet töltenek be életünkben. Ami bizonyos, hogy nem létezik olyan, hogy "rossz rész"; mindegyik egy okkal született meg bennünk, és mindegyik egy céllal maradt velünk. Többféle módszer is foglalkozik a részek integrálásával. Én most egy sajátos megközelítést fogok bemutatni, kifejezetten három részről, amelyekkel nap mint nap szembesülhetünk. Ezek a részek belülről hajtanak bennünket, és befolyásolják cselekedeteinket, gyakran cserélgetik szerepeiket, attól függően, hogy éppen milyen helyzetben találjuk magunkat. Általában nincsenek tisztában a valódi életkorunkkal, ezért gyakran gyermekként tekintenek ránk, akit meg kell védeni minden áron. A feltételezett életkorok, amelyekkel a részeink illetnek bennünket, jól ábrázolják, hol is akadtunk meg az életünk bizonyos szakaszaiban, ahol traumatikus, nehéz élményekkel néztünk szembe, és nem kaptunk olyan segítséget, amire szükségünk lett volna. Ezért az elménk kitalált számunkra megküzdő részeket hozott létre. Nagyon fontosnak tartom, hogy össze tudjunk barátkozni ezekkel a részeinkkel, hiszen, amennyiben már nem elutasítóan állunk hozzájuk, segítségünkre lehetnek a jövőben, új célokat és szerepkört betöltve az életünkben.

1. Az áldozat rész

Az áldozat rész gyakran érzi magát elhagyatottnak, bántalmazottnak és tehetetlennek. Ez egy olyan gyermeki "száműzött" részünk, amely erős érzéseivel eláraszt bennünket, nem engedvén, hogy egészséges felnőttként tudjunk reagálni. Gyakran az erőnket másoknak adjuk át.

Fontos, önreflexiós kérdések:

a) Valóban van-e másnak ereje, hogy bántalmazzon, amennyiben határt húzok és kiállok magamért?

b) Hogyan vagyok én felelős azért, hogy ilyen helyzetbe kerültem?

c) Miért vagyok a saját cselekedeteim áldozata?

d) Mi az, amiért nem vállalok felelősséget ebben a helyzetben, amelyben most találom magamat?

e) Hogy érzem magam, amikor ezt a szerepet töltöm be, és hogyan viselkednek velem mások, amikor áldozatnak érzem magam?

2. A bántalmazó rész

A bántalmazó részünk gyakran rejtőzik szép köntösben, mint a báránynak öltözött farkas. Manipulációval próbálja saját igényeit kielégíteni, mert fél az igazság felvállalásának következményeitől. Amikor ez a részünk aktívan van jelen és ő irányít, elindul egy játszma, amelyben másokat hibáztatunk vagy kifogásokat találunk.

Fontos, önreflexiós kérdések:

a) Mi az, amit nem akarok most elvállalni a saját cselekedetemből?

b) Milyen érzésem van, amikor ebben a szerepben vagyok?

c) Mi a legrosszabb forgatókönyv, amelyet az elmém gyárt nekem?

d) Biztos lehetek benne 100%-osan, hogy minden úgy fog megtörténni, ahogyan azt feltételezem?

e) Van-e bizonyítékom az ellenkezőjére, hasonló helyzetekben?

f) Hogyan érezném magam a másik helyében, ha velem tennék ugyanezt?

3. A megmentő rész

A megmentő részünk gyakran úgy érzi, hogy ő tudja, mi a jó másoknak, és szívesen segít, amennyiben úgy érezheti, hogy nélküle nem lehetett volna megoldani egy bizonyos helyzetet. Azonban ezzel gyakran elvesszük mások erejét és önállóságát.

Fontos, önreflexiós kérdések:

a) Tudom-e látni, hogy az az ember, akit sajnálok, tulajdonképpen belőlem egy részemet tükrözi vissza, akivel azonosulok és sajnálom? Amennyiben igen, mire lenne szükségem, amikor hasonló helyzetben vagyok? Amennyiben nem, miért félek attól a részemtől, amelyik érzékeny, sérülékeny?

b) Hogyan mutathatok empátiát és támogatást anélkül, hogy erőszakos lennék?

c) Mit szeretnék én ebből megkapni, és milyen érzéssel tölt el, ha eljátszom a megmentő szerepet?

Ezek a belső szerepek mindannyiunkban jelen vannak, és az önreflexió segíthet abban, hogy tudatosabban kezeljük őket. Bátran nézzünk szembe velük, és lépjünk előre a belső munkában. Részeinket az a cél hajtja, hogy megvédjenek bennünket vélt vagy valós veszélyes helyzetekben. Ezeknek a felismerése, megértése és elfogadása után tovább haladhatunk az integrálás folyamatában.

Az integrálás folyamata bár sok munkát igényel, de ahogy egyre több részünk válik tudatosabbá és elfogadóbbá, új szerepköröket betöltvén, azáltal egyre közelebb kerülünk a teljességhez, önmagunkhoz és másokhoz. Ugyanakkor fontos, hogy észrevegyük, nem vagyunk egyedül ezen az ösvényen. Mások is küzdenek hasonló részekkel, és a közösség ereje segíthet mindannyiunknak a belső munkában.